Eseménynaptár

Nem lesz esemény a közeljövőben!

Szülői levelezőlista

Google Csoportok
A csapat története
Rövid áttekintés

Őrsi gyűlésKözségünkben a cserkészetnek a kommunista idők előtt nem volt előzménye, 1948 előtt sem Piliscsabán, sem Klotildligeten nem volt cserkészet. Talán még most se lenne, ha Konrád Alfréd, aki egykor a 158. sz. Árpád cserkészcsapat cserkésze volt, 1991-ben el nem kezdi a szervezést. Az iskolai év utolsó napjaiban jöttek össze az érdeklődők, majd a nyár folyamán hétről- hétre találkoztunk Frédi bá' vezetésével az iskola udvarán, vagy az erdő alján. Az első nagy kaland - a térképeken máig rossz helyre jelölt - Klotild-barlang felderítése volt. Ilyen alkalmakon ismerkedtünk meg a cserkészettel. Végül 1991.november 23-án tízen tettek fogadalmat.

 
 
 Fogadalomtétel
Az első évben nagy segítséget jelentett a pilisi csapatokkal való jó kapcsolat. Közös játéktanulást és portyákat szerveztünk a tél folyamán. Tavasszal, a húsvéti szünet első napjaiban tartott pilisi cserkész- találkozón az akadály- és főzőversenyen kívül a fagyos éjszakák is nagy megmérettetést jelentettek számunkra. A nyár folyamán apostagi és budapesti cserkészekkel tartottunk táborokat a Balatonnál és a Duna mellett.

Az 1992-es évben négyen őrsvezető képzésen egy fő pedig segédtiszt képzésen vett részt. Mindez lehetővé tette, hogy a következő évben meginduljon az igazi őrsi élet egy fiú és egy kiscserkész őrssel. Az 1992 utáni években, minden Szent György napkor volt fogadalom- és ígérettétel csapatunkban. Táborainkat a 158. sz. Árpád és az 1100. sz. Kanizsai Dorottya cserkészcsapatokkal közösen tartottuk. Többször Gyenesdiáson a római katolikus plébánia kertjében sátoroztunk, de voltak táboraink kevésbé �komfortos� helyeken is, így a Bükkben a Látó-kövek alatt, és a Márianosztra melletti Endre-forrásnál. 1998-ban Nagybörzsöny közelében Hosszú-völgyben, 1999-ben pedig a Vértesben, a Csuka-forrásnál táboroztunk. Kerékpártúráink is voltak hazánk közeli szép vidékeire (Gerecse, Velencei-tó).
 Frédi bá'
 
 
 
 


Csapatunk otthona többször változott, egy évig nem is volt fedél a fejünk felett. Mindezek nem akasztották meg a cserkészmunkát, sőt más csapatokkal közösen is szerveztünk programokat. A csapatban nagy szerepet kapott a kiscserkészekkel való foglalkozás, ma már kilenc őrsünk van, létrejött a kiscserkész, a fiú és a leány raj.

Parancsnokunk Konrád Alfréd cserkésztiszt, aki utolsó éveit nagy részben a cserkészetre és ránk is áldozta, hosszabb betegség után, 1997 májusában elhunyt.
 
 
 
 
 
                                                                                                                                                            Csízi István
                                                                                                                                                                      csph.
 
 
 
 
 

Az első tíz év

Piliscsaba cserkészcsapata, az 1019. számú Csaba királyfi cserkészcsapat 2001-ben ünneplte megalakulásának tizedik évfordulóját. 1948 előtt, amikor Magyarországon a cserkészetet megszüntették, nem volt Piliscsabán cserkészcsapat, így nem csak a csapat, de maga a cserkészmozgalom is tíz éves múltra tekinthet vissza községünkben.

A Piliscsabai Polgár első számában, 1991 februárjában jelent meg Kollár László cikke a cserkészetről, mely egyben felhívás is volt a helyi cserkészcsapat megszervezésére. A következő számban közölte a lap Konrád Alfréd (1932-1997) válaszlevelét, aki felajánlotta segítségét a szervezőmunkához. Frédi bá', ahogy később mindig szólítottuk, 1989 óta élt Piliscsabán, nyugdíjas gépészmérnök volt. 1942-től volt tagja a budapesti Árpád Gimnázium csapatának, a 158. számú Árpád cserkészcsapatnak. A rendszerváltás után újjáalakuló csapat munkájában is részt vett, sőt, amint később elmesélte, a cserkészet 40 éves magyarországi üldöztetése alatt is rendszeresen találkoztak. Frédi bá' szervezte meg csapatunkat, és ő lett első parancsnoka. Frédi bá' özvegy volt, felnőtt fiánál élt, így idejének nagy részét fordíthatta csapatunk szervezésére. A szervezés júniusban indult meg. A klotidligeti iskola udvarán és az erdő alján találkoztunk minden héten. Felderítettük például a Klotild-barlangot, amely még a térképeken is rossz helyre van jelölve, és közben készültünk az újoncpróbára. A ligeti iskolában megkaptuk a volt "Úttörő szobát", amely az az óta már elbontott pincehelyiségek egyike volt az iskola épületével szemben. 1991. november 23-án 10-en tettünk fogadalmat. A megalakuló csapat fenntartó testülete Piliscsaba önkormányzata lett, amely máig rendszeres anyagi segítséget nyújt a csapatnak. Ez azért különleges dolog, mert általában, a csapatok legalább kétharmadánál, a fenntartó testület valamelyik helyi egyházközség.

A télen a pilisi csapatokkal közösen játéktanulást és portyákat szerveztünk. 1992. április 10-12. között, a húsvéti szünet első napjaiban, Piliscsabán, a Kenyérmezei patak forrásánál volt a Pilisi körzet csapatainak első találkozója. Rajtunk kívül Pilisszentiván, Pilisvörösvár és Solymár csapatai vettek részt rajta. A hideg éjszakákon még a vizünk is megfagyott, úgyhogy már hajnaltól a tábortűz körül melegedtünk. Napközben az akadályverseny és a főzőverseny izgalma felejttette az éjszakai fagyoskodást. Májusban ugyanitt táboroztunk az apostagi cserkészekkel és a 158-as Árpádokkal. Meglátogatott minket Sinkovics Imre, Siki bá' is, aki Frédi bá'-val együtt volt cserkész a 158-asoknál. Az apostagiak szerveztek később itt, Csabán egy katonairuha-vásárt. Az ott vett Bundeswehr inget mai is szívesen hordjuk.

A nyáron Gyenesdiáson, a plébániakertben táboroztunk. Ez a helyszín később már-már hagyományos táborhelyünkké vált, hiszen többször visszatértünk ide táborozni. Ugyancsak a nyáron négyünk őrsvezetőképző táborban, egyikünk pedig segédtisztképző táborban vett részt. Így képzett vezetők vehették át két őrsünk, a fiú és a kiscserkész őrs vezetését, és csapatparancsnok-helyettesünk is segédtiszt lett. Ez a nyár tele volt programokkal, hiszen Apostagon, a Duna mellett a helyi cserkészek is viszonozták a májusi vendéglátásunkat.
1993. június 12-25. között újra Gyenesdiáson táboroztunk, a plébánia kertjében a 158-as Árpád és a 1100-as Kanizsai Dorottya cserkészcsapatokkal együtt. Az Árpádok parancsnoka Ormay József, Toci bá' cserkésztiszt, Frédi bá' régi cserkésztársa volt, a Kanizsaiaké pedig felesége, Vera néni. Ők ketten egyébként a Magyar Cserkészszövetség kerületi, majd országos vezetésében is részt vettek. Növényismeretet tanulhattunk a táborban dr. Martinovics Valér, Vali bá'-tól, aki szintén Frédi bá' régi ismerőse volt a 158-asoktól. Ők hárman később szinte mindegyik fogadalomtételünkön ott voltak, hogy "kivegyék" a fogadalmat, ahogy mi mondani szoktuk.

A következő években táborainkat közösen tartottuk az Árpádokkal és a Kanizsaiakkal. 1994-ben a Bükkben, a Látó-kövek alatt vertünk tábort. 1995. július 17-29. között a 158-asokkal Márianosztrán, az Endre-forrásnál táboroztunk. Ez egy igazi kemény, nomád tábor volt, távol a civilizációtól. Minden tábori építményt magunk készítettünk. Sok kirándulás, dzsúdózás, térkép- és látképkészítés színesítette a napi programokat. Az éjszakai őrségben rókákkal és vaddisznókkal találkoztunk. Pockok rágtak ki két sátrat és hátizsákot, a róka pedig az elásott ételmaradékot dézsmálta. Magunk voltunk a természettel. A tábort akadályverseny zárta, ahol a megszerzett cserkészismereteinkről adtunk számot játékos formában. 1996-ban és 1997-ben megint Gyenesdiáson tartottuk táborunkat. 1998-ban nyári táborunk Nagybörzsöny közelében, a Hosszú-völgyben volt. 1999. június 27. és július 8. között 12 napot a Csuka-forrásnál, a Vértesben, Pusztavám közelében töltöttünk. Ez is nomád tábor volt, mint sok korábbi, ami azt jelenti, hogy magunk hordtuk a vizet, építettük a tábori építményeket, a zászlórudat, táborkeresztet, padot, asztalokat, mosdót, táborkaput, ruhaszárítót, latrinát. A faanyagot a pusztavámi parkettagyár igazgatója adta, nem az erdőből vágtuk ki! Nem voltunk azonban teljesen nomádok, hiszen múzeumokat, kastélyokat, kiállításokat és templomokat is megnéztünk, ahogyan többi táborainkban is. 2000-ben a Mecsekben, Hetvehelyen táboroztunk. Első "önálló" táborunk 2001-ben volt Pilisszentléleken, augusztus 8-12. között. A táborok mellett gyalogtúrákat is szerveztünk. Biciklitúráink a Gerecsébe, a Velencei-tóhoz és a Vértesbe vezettek. Az 1998. szeptember 25-27. között Pákozdon, a pákozdi csata 150. évfordulójára rendezett cserkésztalálkozón is részt vettünk. Portyát szerveztünk például a kiscserkészek számára 2000. április 28. és május 1. között az Őrségben, Őriszentpéteren.

Több csapattal tartjuk a kapcsolatot. A korábban említett két pesti csapat mellett hagyományosan jó kapcsolatot ápolunk a szentivániakkal, a regöscserkészet révén pedig újabban a szigetszentmiklósi csapattal is. Az Esztergomi Ferences Gimnázium csapatával, és parancsnokukkal, Tóth Vencel atyával úgy kerültünk kapcsolatba, hogy egyik csapattagunk a gimnáziumba járt és jelenlegi csapatparancsnokunk, dr. Kolozsváry László is ferences diák volt. 1998, 1999, 2000-ben közösen táboroztunk a gimnázium csapatával. A 2001-es táborunkat pedig Pilisszentléleken a ferencesek telkén tarthattuk meg. Az amerikai magyar cserkészekkel is jelenlegi parancsnokunk által ismerkedtünk meg, aki évekig kint élt Amerikában. 1999-ben, amikor a Külföldi Magyar Cserkészszövetség szerte a világból származó őrsvezetőinek egy kiválasztott csoportja számára magyarországi körutat szervezett, Piliscsabát is meglátogatták. A Brazíliából, Kanadából, az Egyesült Államokból (Clevelandból és New Brunswickból) és Ausztriából érkezett őrsvezetők megnézték a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, közös tábortűzön vettek részt velünk, majd gyalogtúrát szerveztünk nekik Klastrompusztára, onnan pedig Pilisszentlélekre. Részt vettünk esztergomi programjuk szervezésében is, és hajóval jöttek vissza Budapestre. A következő év augusztusában két cserkészünk, Kovács Dalma és Paczolay Réka ott volt Jillmare-ben a Külföldi Magyar Cserkészszövetség jubileumi táborán.
1993. szeptember 11-én csapatgyűlést szerettünk volna tartani otthonunkban, a volt "Úttörő szobában", a ligeti iskolában, amikor meglepődve láttuk, hogy a helyiségből mindent elvittek, cserkészkönyveinket a szemétbe dobták. Az iskolának tanterem céljára kellett a helyiség. Szokásos évi rendezvényeink, a Mikulás est, csapatkarácsony, szülői értekezletek, ünnepélyek, Szent Család látogatások helyszíne már nem a miénk volt. Szerencsére az iskola biztosított egy tantermet számunkra a rendház épülete alatt, az alagsorban, de ezt másokkal kellett megosztanunk. Azóta sincs önálló otthonunk. Egyéb kellemetlenségeink is támadtak, például az 1994. május 8-i fogadalomtételre jövő vendégeink előtt zárva volt az iskola kapuja� Hálásak vagyunk azonban a ligeti iskolának, hogy több éven keresztül otthont biztosított számunkra. Egyébként ez az iskola ma is toborzásunk fő bázisa, csapatunk legtöbb tagja ide jár iskolába. Kaptunk tehát egy tantermet, de ez sem maradt a miénk sokáig. Egy évig nem is volt otthonunk. Azután a Faluház melletti, az önkormányzat tulajdonában lévő házban kaptunk helyiséget, közösen a kerámia szakkörrel. Idén azonban az ajtóra egy újabb lakat került, amihez nekünk már nem adtak kulcsot� Remélem, hogy a cserkészotthon problémája hamarosan megoldódik, szerencsére már van rá ötletünk.

1993-ban csapatunk létszáma már elérte a 21 főt. Közöttük a 7-10 éves cserkészek voltak többségben. Ez a létszám azonban évekig nem nőtt, sőt csökkent. 1999-ben két cserkész tett fogadalmat és két kiscserkész ígéretet április 24-én, Szent György napján. Szent György a cserkészek védőszentje, hagyományosan az ő ünnepén tartjuk a fogadalomtételeket. A 2001-es fogadalomtétel, az árpilis 8-i vasárnapon egészen különleges volt. Nem csak azért, mert ez volt az első, amit templomban, szentmise keretében tartottunk, hanem azért is, mert ezzel a fogadalomtétellel csapatunk létszáma megduplázódott, 52 főre emelkedett. Nagyrészt kiscserkészek. Ma a csapatban öt őrs van, és három rajt alakítunk ki a lányok, a kiscserkészek és a fiúk számára. A ligeti templom természetesen nem volt számunkra ismeretlen környezet, például a kertjében több bográcsgulyásos, a cserkészetet népszerűsítő hétvégi összejövetelt tartottunk, nagy sikerrel. Ezeknek az összejöveteleknek az ötlete parancsnokunké, Laci bá'-é volt, ő főzte a gulyást is.

Csapatunk első parancsnoka és alapítója Konrád Alfréd volt, ahogy már korábban említettem. Frédi bá' azonban 1997-ben, súlyos betegség következtében elhunyt. A csapat vezetését Csízi István vette át. A csapatba 1998-ban lépett be dr. Kolozsváry László fogorvos, aki a segédtiszti képesítés megszerzése után, 2000-ben átvette a csapat vezetését.

Piliscsaba életébe is bekapcsolódott csapatunk. Megalakulásától fogva a hivatalos községi rendezvényeken és az egyházi ünnepeken díszőrséget állunk. Részt vettünk az Egyházzenei Napok rendezésében is. A falutakarításokból is kivettük részünket. 1999-ben lenolajkencével festettük be a református templom melletti székelykaput. 1999 márciusában csapatunk mérte fel, hogy hol van a községben vadgesztenyefa (bokrétafa), hogy az aknázómoly ellen permetezni lehessen a fákat.
Csapatunk tevékenységéről az érdeklődők az interneten már évek óta tájékozódhatnak, a Kenéz fiúk által rendszeresen frissített csapathonlapon.

 

Csíky Balázs       
Megjelent a Piliscsabai Polgár 2001. októberi és novemberi számaiban       

 

 
Netkorzo Online Kft.